Se szeri, se száma az olyan önjelölt Buddháknak, akik orcájukra ragasztott műmájer mosolyukkal fáradhatatlanul hirdetik az igét. Csodálatos gyógyulásokat, egész életek cseccsintésre történő megváltozását ígérik, miközben a Hogyan? kérdésre mindig csak egyetlen mondattal válaszolnak: gondolkodj pozitívan!

De tényleg ennyi lenne az egész? Elég, ha elképzelem, meg is is fog valósulni? És egyáltalán, biztosan jó az, ha mindenben csak a jót keressük? 

A válaszom röviden: nem, nem és nem. Mivel az egész pozitív gondolkodás maszlag nem több, mint

színtiszta üzlet, vegytiszta önámítás.

De nem nekem, meg nem is neked, csak is kizárólag az jár majd jól, aki egy giccses illúziót árulva, hülyére keresi magát vele. És pont itt van a kutya elásva. De mi most szépen kiássuk onnan. 

A pozitív gondolatokkal mindaddig az ég világon semmi baj nincs, még cselekvésre késztetnek, motiválnak vagy új utakat mutatnak. És valóban, ha megtanuljuk a dolgok napfényesebb oldalát keresni/nézni, akkor rengeteg szenvedéstől kímélhetjük meg magunkat. Eddig stimmt.  

De sajnos van egy olyan alattomos kis tulajdonságuk is, hogy könnyedén a semmitevés irányába  mozdíthatják az embert, aki egy-egy csillámos idézetcunami után, igazolást nyerhet önmaga számára, ő bizony mindent megtett, nem tehet róla, hogy mégsem jött össze semmi sem.

Mert mi is történik pontosan? 

  • Csak képzeld el és megkapod!

Az egyik bibi itt kezdődik. Olyan hatást kelt az egész, mintha bőségesen elég lenne csak szimplán rágondolni valamire és várni azt a bizonyos sült galambot. A legtöbben épp ezt is teszik. És, ha nem kapják meg amire várnak, akkor szidják az egész világot, ám önmagukban sohasem jutna eszünkbe keresni a hibát. Mert az mondták nekik, hogy 

  • Úgy vagy jó, ahogy vagy! 

Újfent a semmitevés édes mezsgyéjére csábító, lelkeket simogató mondat, ami megint semmi mást nem okoz, mint meghitt önelégültséget, aminek, ha bedőlünk, könnyen az önsajnálat mocsarában találhatjuk magunkat.  

Aztán meg ott van a következő megválaszolatlan kérdés is: biztos, hogy jó az nekünk, ha tejbetök módjára vigyorgunk, miközben belül szétfeszít a bánat/düh/vágy? Nyújthat -e hosszú távon megoldást a tagadás? Gyógyult már meg valaki attól, hogy azt mondták neki: 

Az élet szép? 

Gondolom, nem sokan vannak. A boldogság kék madara sem röppent be még senki ablakán, aki bőszen várta, mert azt mondták neki, hogy a Boldogság rád talál, várd csak nyugalommal. 

Ez az egész mindaddig működésképtelen, még hazudunk önmagunknak. A negatív érzések tagadása éppen annyira káros, mint mikor valaki örök pesszimizmusban él. Igenis mindenkinek vannak rossz napjai, sérülései, be nem teljesült vágyai, amikkel dolga van. Amikkel meg kell küzdenie. Tévedés azt hinni, hogy a pozitív gondolkodás bármiben is segít. Mert cselekvés nélkül mit sem ér az egész.

Üres illúzió,  hiszékeny emberek tanulópénze. 

És, ha nekem nem hiszel, akkor olvasd el ezt itt. A következő részben pedig, megosztom veled a "legkedvesebb" pozitív mantráimat. Ha neked is vannak, írj bátran a bagoly9031@gmail.com címre. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is.

 Továbbiakért kövesd a Hardworklifestyle blogot Facebookon. 

Hardworklifestyle 

Élj jól - Dolgozz keményen - Élvezd a sikert!