HardWorkLifeStyle

Írja Szentesi Éva: Hamvaimból c. könyvében. A kötet végtelenül őszinte, kegyetlen nyíltsággal tolja az arcunkba az igazságot: a rák nincs tekintettel sem a  korunkra, sem a nemünkre, sem semmire. A szerző pedig nem győzi elégszer hangsúlyozni: mi magunk vagyunk felelősek a saját testünkért.

A kép csak illusztráció! Forrás: pixabay

Könyvajánló

Szentesi Éva - Névjegy

1985-ben született Tiszalökön. Eredetileg divattervezőnek készült, de az élet más utakra terelte. 2011-ben indította útjára Rúzs és Tükör nevű blogját, melynek indulása után fél évvel felfigyelt rá a Style.hu tulajdonosa. Előbb szerkesztő, majd főszerkesztő pozícióban dolgozott náluk. 2013-ban diagnosztizálták áttétes méhnyakrákkal. Ekkor határozta el, hogy betegségét nem fogja magánügyként kezelni, fel akarta hívni a figyelmet a szűrések fontosságára. Kampánya sikeres volt, hatására több száz nő vett részt vizsgálatokon, akik közül többeknek is sikerült időben észlelni a bajt. Betegsége után munkahelyet váltott és a D. Tóth Kriszta tulajdonában lévő Wmn magazinnál töltött be és tölt be ma is főmunkatársi pozíciót. 

Szentesi Évára a Wmn magazin révén figyeltem fel. Első olvasott cikke után úgy éreztem, még többet és többet akarok "belőle". Vagány, szókimondó és nem retten vissza a tabuktól. Sokan nem kedvelik nyers stílusát, pedig vannak olyan témák, amiket nem elég csak finoman simogatni, kőkeményen bele kell menni, hiszen

Azért,    mert    kicsillagozzuk    a    bazmeget,    attól    az    még    bazmeg.

Kép: lira.hu

Nos, a rák, az pont egy ilyen téma. Az ember bele sem gondol egészen abba, hogy nem csak másokkal,  vele is megtörténhet a szörnyűség. Egészen addig, még egyszer ténylegesen meg nem történik. Szentesi saját küzdelmeit dolgozza fel ebben a könyvben, olyan tűpontosan érzékeltetve a gyötrelmeket és győzelmeket, hogy az olvasó szinte beleborzong a történetbe. 

Mely pontosan úgy kezdődik, mint megannyi nőjé szerte a világon: az orvos nem ismeri fel időben a tüneteket. Fél évvel az első vizsgálat után, 28 évesen szembesül a diagnózissal és kezdetét veszi élete legnagyobb harca, melyben mindösszesen 20% esélyt adnak az orvosok a gyógyulásra. Végigvezeti az olvasót a fájdalmas felismerésektől, az elviselhetetlen tüneteken át, egészen a gyógyulásig. Először, majd másodszor is. 

Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.

 Visszatérő mondat a könyvben, ami elsőre kicsit furán hangoztat, de a sorokat olvasván rögtön kitisztult a kép. Hiszen a betegnek nem csak a rákkal, hanem önmagával is meg kell tudnia vívni a csatákat. Éva is így tett. Feloldott régi traumákat, megoldott zűrzavaros kapcsolatokat és elengedett minden olyan gondolatot, mely nem a gyógyulását szolgálta. S, ha nem így tesz, talán az orvostudománynak lett volna igaza és ma már nem lenne közöttünk. 

 a harcot    abba    kell    hagyni.    Meg    kell    érteni,    hogy    mi    miért    történik,    el    kell fogadni,    és    mindennek    függvényében    a    legokosabban    cselekedni.    A    gyógyulás nagyon    sok    pilléren    nyugszik.    

És bár furcsa paradoxon, de éppen az elengedés, a látszólagos feladás hozta meg számára a gyógyulást. Végigjárhatjuk vele az utat, mikor a temetését kezdi szervezi, mikor eldönti, ki mondja majd a gyászbeszédet és talán nem is értjük annyira, miért adja fel, ha mindvégig bátran küzdött. Végül megértjük, az elengedés nem azt jelenti, hogy feladta, csak annyit tesz, elfogadta. Jöjjön, aminek jönnie kell. 

És jött is, a gyógyulás - szerencsére. 

Hálás    vagyok    a    sorsnak,    hogy    megkaptam    ezt    a    betegséget,    mert    nem    is alakulhatott    volna    ennél    jobban    az    életem.    Hálás    vagyok    ezért    a    tanulásért,    és nem    másik    ember    lettem,    hanem    igazi.    Olyannyira    igazi,    akinek    nincs    szüksége többé    álarcokra    és    maskarákra,    aki    képes    arra,    hogy    boldogan    éljen.    Nem másvalakitől,    vagy    egy    rajtam    kívül    álló    dologtól    függ    többé    a    boldogságom.

Szentesit lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy biztos, nem lehet elmenni mellette szó nélkül. A könyv pedig épp olyan, mint ő maga: szókimondó, határozott, nyers és végtelenül őszinte. A történet megrázó, felrázó, elgondolkodtató, olykor fanyar humorú, de semmiképp sem unalmas. Mindenképp az ajánlott olvasmányok közé sorolandó. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

És, hogy ne maradj le semmiről, kövesd a Blog Facebook oldalát.  

Hardworklifestyle

Élj jól - Dolgozz keményen - Élvezd a sikert!