Nem is lehetne aktuálisabb a kérdés, hiszen egy-két jótékony #mutassukmegavalóságot kampánykezdeménytől eltekintve, a reklámokban, plakátokon és az influenszerek népes táborában is jobbára csak szép embereket találunk. És sikerüket látván, rögtön le is vonhatjuk a következtetéseinket: szép embereknek áll a világ. De vajon tényleg így van?
Sajnos igen. A többségünk ugyanis, hajlamos a megnyerő külső tulajdonságokhoz, hasonlóan "szép" belső tulajdonságokat is társítani. Vagyis ún. kognitív torzításaink alapján olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel az előnyös külső adottsággal rendelkező embertársainkat, amikről valójában fogalmunk sincs. Hiszen az első találkozás alkalmával még nem jelenthetjük ki valakiről azt, hogy ismerjük. Sztereotíp gondolkodásmódunk alapján viszont, a szép embereket általában a pozitív személyiségek közé soroljuk, még a tetováltakat általában a züllödt életmódúak, a kövéreket a lusták, stb. kategóriákba soroljuk, anélkül, hogy ténylegesen ismernénk őket.
De mi áll a jelenség hátterében?
Mint minden hasonló emberi viselkedésformára, természetesen erre is a pszichológia tudománya adhat megfelelő választ. Egyes kutatások szerint ugyanis, összesen
7 másodperc az az idő, ami alatt feltérképezzük a másik embert.
Kvázi ennyi idő alatt döntjük el, hogy mit is gondolunk róla. Annak ellenére, hogy a racionális gondolkodásunk szerint, teljességgel esélytelen ilyen rövid idő alatt bárkiről-bármit megállapítani. Az evolúciós pszichológia szerint, azért viselkedünk így, mert voltak olyan idők, mikor bizony a lehető leghamarabb kellett döntenünk arról, hogy adott egyén veszélyes lehet-e ránk nézve.
Ez a fajta gyorsan ítélés tehát, kódolva van belénk. És, ha mindez még nem lenne elég, ítélőképességünket korábbi tapasztalataink is befolyásolják. Például, ha látunk valakit veszekedni az utcán, általában rögtön abba a dobozba rakjuk, amit a kiabálós egyénekhez társítunk: agresszív, hisztis, problémás, stb. S tesszük mindezt úgy, hogy az is lehet, hogy valójában egy csendes, jószívű emberrel van dolgunk, akinek épp rossz napja volt.
Majd én megmondom, ki vagy!
Első látásra mindig a külső jegyek és a tettek(szituációk) alapján azonosítunk. Ha látunk egy babakocsit a játszótér felé toló férfit, akkor korábbi tapasztalataink alapján azt feltételezzük róla, hogy, ő egy jó apa. Ha ugyanezt a férfit más helyszínen, például egy étteremben öltönyben látjuk, azt feltételezzük, ő biztosan valamilyen üzletember lehet (az öltöny miatt). Ráadásul hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az első benyomásaink 100%-ban valósak. Pedig a fenti példáknál maradva, simán lehet, hogy a babakocsis feltételezett apuka valójában a nővére gyerekére vigyáz, az öltönyös úriember az étteremben, pedig "csak" a feleségére és nem az üzlettársaira vár.
Szép ember=jó ember
Ráadásul tovább bonyolódik a helyzet, ha a pozitív külső tulajdonságokhoz társított pozitív belső tulajdonságok kontextusában vizsgáljuk a helyzetet. Tudósok bebizonyították ugyanis, hogy a megnyerő külső jegyekhez, a legtöbbször pozitív belső tulajdonságokat társítunk. Ezt a kognitív torzítást nevezik egyébként holdudvar-hatásnak a szakemberek. Emiatt skatulyázunk első benyomás alapján, sokszor tévesen embereket.
A jelenség tudományosan bizonyított, ám nem kőbe vésett. Tehetünk ellene. Nagyon fontos, hogy felismerjük, amikor elhamarkodott ítélkezünk. Adjunk esélyt a valódi megismerésre, hiszen a könyveket sem csak a borítójuk miatt vesszük meg.
Ha hasznosnak vélted a bejegyzést, oszd meg másokkal is.
További érdekességekért kövesd a Blog Facebook oldalát.
Hardworklifestyle
Élj jól - Dolgozz keményen - Élvezd a sikert!
Utolsó kommentek