Ha gyorsan válaszolni akarnék a saját kérdésemre, akkor azt mondanám: semmi. De nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy jó néhányan bizony  fordítva ültünk a moziban. A kérdés már csak az, hogy én és a hozzám hasonló véleménnyel rendelkezők vagy a "Porig alázta az anyákat a Telekom!" és a "Bennem te ne keltsél már bűntudatot, nem vagyok én szar@nya!" állásponton lévők nézték-e háttal a vetítést? 

Kép: pixabay

Az ominózus videó, amit Anyák napjára készített a cég (Bocsi anyu!):

 

Érdekes, hogy bennem és még néhány másik ezer nézőben, egy pillanat erejéig sem merült fel, hogy bűntudatot kellene éreznünk vagy, hogy az anyák porig alázása lett volna a kisfilm célja. Elsőre leesett, hogy egy alapjáraton pozitív hangvételű üzenettel állunk szemben: ne keressünk mindig kifogásokat, törődjünk többet azzal, ami valójában fontos. Görbetükör ez, amit, mint az általában lenni szokott, azok vettek magukra, akik magukénak érezték azt. 

Bár valahol mélyen azért a felháborodás is érthető, hiszen ekkora nyomás, mint ami most az édesanyákra nehezedik, ennyi elvárás, ekkora megfelelési kényszer, még talán soha nem nyomta a vállukat. S talán nem is kell csodálkozni azon, hogy ha a legcsekélyebb jelét is látni vélik annak, hogy támadás érte őket, akkor azonnal védekező állást vesznek fel, majd támadni (igazukat megvédeni) kezdenek. 

De tény, ami tény, hogy az apákat idekeverni, sz@ranyázni, azért sehol, semmilyen szinten nem volt jogos a felháborodók részéről. Még akkor sem, ha a cég nem szimpatikus és akkor sem, ha mi mind tele vagyunk a legkülönfélébb frusztrációkkal.

Bár mi meg, akik bármilyen formában is alkotunk, tudjuk jól, hogy egyáltalán nem számít, mit írunk, csak az fontos, amit ők olvasnak.  

Az ügyben egyébként, a Telekom is kifejtette saját álláspontját, amiből világosan kiderül, hogy senkit sem akartak megbántani és a kisfilm témája, mondandója sem az anyák ellen irányult, sokkal inkább értük emelt szót. És mondom még egyszer, hogy szerencséjükre, ezt több ezer másik ember is pontosan ugyanígy látta. 

A kiadott közlemény: 

„A Telekom az Anyák napjára készített filmjével kapcsolatban sokféle vélemény és álláspont fogalmazódott meg, érdemi beszélgetések indultak el, melyek mindegyike számunkra is rengeteg tanulságot hordoz magában. A kialakult diskurzus azt tükrözi, hogy a családi kapcsolatok mindannyiunk számára a legfontosabbak. A film elkészítésével célunk a kérdésfelvetés és elgondolkodtatás volt, semmi esetre sem állt szándékunkban bárkiben bűntudatot vagy rossz érzéseket kelteni. 

Az édesanyákra és az édesapákra egyaránt óriási érzelmi és gondoskodási teher nehezedik, az élet számos területén teljesítenek erő felett. A Telekom abban próbál segíteni, hogy a családtagjainkra, köztük a nagyszülőkre való odafigyelés és a velük való kapcsolattartás ne szenvedjék el ennek a hátrányait. Közösen kell megtalálnunk azt az időt, amelyet érdemben egymásra tudunk fordítani, amelyhez, kis lépés ugyan, de már naponta 4 perc teljes odafigyelés is hozzájárulhat (napi 4 perc egy évre kivetítve egy teljes napot jelent).

A Telekom napokban induló új kampánya arra irányítja rá a figyelmet, hogy az együtt töltött idő a legtöbb, amit adhatunk egymásnak. A kor szülte sajátos élethelyzetekben a családi együttlét megvalósulását számos akadály nehezítheti, de mindannyian megtalálhatjuk a saját megoldásunkat arra, hogyan tudjuk a családi egységet fenntartani. A Telekom hisz abban, hogy az egyensúly megteremtésével, nagyobb odafigyeléssel, a digitális világra való nyitottsággal és optimizmussal a családon belüli kapcsolatok tértől és időtől függetlenül tovább erősíthetők.

A Telekomnál, ahol több ezer gyermek szülei dolgoznak, arra törekszünk, hogy háttértől függetlenül minden munkavállalónk úgy érezze, számíthat ránk. A digitális eszközöknek és a távmunka-lehetőségnek köszönhetően a munkavállalók maguk oszthatják be idejüket, jelenleg több mint 41 százalékuk él a távmunka lehetőségével.”

Talán, ha más nem is, de a párbeszédre való hajlandóságuk legalább szimpatikusabbá teszi őket egy kicsivel, az önérzetükben megsértett kommentelőknél is. Egyébiránt pedig, ha szakmai szempontból vizsgáljuk az ügyet, egyet nem árt, ha nem felejtünk el: a negatív reklám is reklám. S minekután boldog-boldogtalan a kampányukról cikkezett, a foglalkozás mindenképp elérte a célját. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

Továbbiakért kövesd a Blog Facebook oldalát.

Hardworklifestyle 

Élj jól - Dolgozz keményen - Élvezd a sikert!