Mint azt az előző bejegyzésben már említettem, egy egész hetet szenteltem (lehet, hogy kettő is kell neki) a közösségi médiához kapcsolódó újfajta kifejezések megjelenésének, az online jelenlét veszélyeinek feltérképezésének, célul kitűzve azt, hogy felhívjam a figyelmet olyan aggályokra, amikre talán a hétköznapi életünk során egyáltalán nem is gondolunk. Ilyen például a "sharenting" is, mely jelen cikk fő témáját szolgáltatta.

De, hogy mit is jelent ez a kifejezés? És, hogy milyen veszélyeket hordoz magában az a tevékenység, amit "sharenting"-nek nevezünk? - Lentebb minden kiderül.

A "sharenting" kifejezés az angol share (megoszt) és a parenting (szülőség, nevelés) szavak hibridje és lényegében a közösségi médiában túlposztó szülői tevékenységet takarja, amely szakértők szerint, teljességgel életveszélyes. Hiszen hol vannak már azok az idők, mikor a családi fényképalbumban féltve őrizgetett gyermekkori fotóinkat csak a szűk családi kör láthatta?

Szülővé vált egy olyan generáció, akik kis túlzással már a Facebookon nőttek föl. Így a családi albumok már nem csak privát körben, hanem sok esetben széles ismeretségi hálóban terjednek és nem egyszer kevésbé érdekelt körökben is elérhetővé válnak. De mi ezzel a probléma?

Ami nincs fent a közösségi oldalakon, az meg sem történt, nem igaz? 

Természetes dolog, hogy a szülővé válás boldogságát meg akarjuk osztani ismerőseinkkel. Ahogy az is, hogy az újdonsült édesanya, akinek a négy fal közé szorult a közösségi élete, szeretné ilyenkor mégiscsak azt érezni, hogy nincs teljesen egyedül. Eddig rendben is van a dolog. De! 

Rendkívül könnyű beleesni ilyenkor a túlposztolás csapdájába. Vagyis, nem megállni egy-egy cuki fotónál és a növekvő  gyermek minden egyes pillanatát dokumentálni kezdeni. A gyermek nevét, születésnapját, arcképét kiadni a közösségi oldalakon azonban, rendkívül veszélyes dolog- mondják a szakértők. Könnyűszerrel vissza lehet élni ezekkel az adatokkal. 

Sokan bele sem gondolnak abba, hogy a gyerek szabadidős tevékenységeinek, óvodájának, iskolájának eseményeit megosztani egyáltalán nem veszélytelen dolog. Ezek alapján ugyanis, a gyerek beazonosítható, megtalálható, lehetőséget biztosítva ezzel annak, hogy idegen emberek a bizalmába férkőzhessenek. 

A személyes adatok illetéktelen kezekbe kerülése mellett, van még egy másik dolog is, ami szintén keveseknek jut eszébe, mikor fényképeket töltenek fel a gyerekről a közösségi oldalakra. Ez pedig az

"Én gyerekem a legcsodálatosabb" érzés csapdája.

Természetes dolog, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb, a legokosabb, a legcukibb, a legügyesebb. De! 

Ha a mindennapi életünkből csak a csodapillanatokat kezdjük megosztani a közösségi oldalakon, akkor egyrészt torzítjuk a valóságot magunk számára, másrészt pedig beszállunk abba a lélekromboló versengésbe, amit a közösségi oldalakon felnőtt generáció előszeretettel űz mostanság. A nehézségek elhallgatásával és a pozitívumok túlposztolásával komoly frusztrációt generálunk elsősorban önmagunknak,  hiszen a gyerekünk sehogy sem akar majd Insta kompatibilis lenni, másrészt viszont, a többi szülősorstárs életébe is rendesen beletesszük a stresszt, hiszen önkéntelenül is összehasonlítjuk magunkat másokkal. És, ha folyamatosan azt látjuk, hogy másoknak minden olyan könnyű, akkor hajlamosak leszünk magunkat rossz szülőnek bélyegezni, tovább tetézve ezzel szorongásainkat. 

Tippek túlposztolás ellen

  • A gyermeknek is joga van a magánéletéhez - tartsuk ezt mindig szem előtt. Mielőtt bármit is posztolnánk róla, gondoljuk végig kicsit, hogy az ő életére milyen hatással lesz ez később. 
  • Először is, biztos, hogy a gyerekről és nem rólunk szól a poszt? Ne használjuk a gyereket a magunk népszerűsítésére.
  • Semmilyen esetben se osszunk meg róla meztelen, privát szférát sértő, megalázó képeket, szövegeket.
  • Ne osszunk meg túl sok információt magunkról. Ne áruljuk el a napirendünket, szokásainkat, személyes adatainkat. Mindig gondoljunk arra, hogy mi van, ha illetéktelenek is látják a bejegyzést? 
  • És a legfontosabb: a nyilvános megosztások a legveszélyesebbek. Talán elég lenne, ha tényleg csak egy szűk kör láthatná a személyes megosztásainkat, ezáltal ugyanis, nem kellene rettegnünk a következményektől. 

Ne feledkezzünk el róla, hogy elsődleges feladatunk a gyermekünk jóllétének biztosítása, nem pedig a lájkvadászat. Tegyük hát mérlegre, a gyerek vagy a közösségi oldal a fontosabb? És gondoljuk át azt is, hogy egyáltalán,

tényleg mi használjuk ezeket az oldalakat vagy sokkal inkább azok használnak minket?

Ha hasznosnak vélted a bejegyzést, oszd meg másokkal is. 

Továbbiakért kövesd a Blog Facebook oldalát. 

Hardworklifestyle

Élj jól - Dolgozz keményen - Élvezd a sikert!